2006, azaz az első rendezéstől kezdve mindegyik alkalommal volt szerencsém a túrához, vagy nevezőként, vagy pontőrként, vagy itinernyomtatóként, vagy épp ezek kombinációjával. Idén mindháromban volt részem.

Nem keltem épp túl frissen, ne szépítsük, megünnepeltem az első terepmaratonom + a váci kézislányok drámai, időn túli heteses győzelmét. Szóval, ébredés 4-kor felszállás az 5:02-es buszra. 6:30-6:33 körül értem a rajtba, átvettem a pöcsétet, még diskurzus, miazmás, aztán gyalog felfelé, az útvonal szerint. Hát ez most nem volt egy terepfutás a Hármashatárhegyig, olyan voltam, mint az ólomkatona... de így is jó ütemben haladtam, a pozíció teljes elfoglalása -értsd: kövekkel rögzíteni az A4-es tájékoztatót, vízivás, körülnézés, panorámaszakmai fotók- után kb. 5-6 perccel érkeztek az első fecskék, köztük trollius, régi barlangász cimbora.

2004-ben volt utoljára Cserhát 500-as csúcsai téli, éjszakai extrémtúra. 5 év kihagyás után, 2009. január 24-én ismét rajthoz állhattak azok, akiknek tényleg nincs jobb dolguk, mint egy januári, csípős éjszakán tájékozódni, csúcsokat mászni, mindezt kb. 40 km-en át, hajnalig. Nem mintha a rendező dolga könnyebb lenne ilyenkor. A lelkeket a bableves tartotta életben a Bablevesben.
A rajt-cél helyszíne a legendás Bableves Csárda volt, aki kéktúrázott már a Cserhátban, annak e fogalom ikon-értékű. Nem először jártunk a helyen, és erősen bízunk benne, hogy nem utoljára. Délután két óra körül kezdtünk szállingózni a helyszínre, hogy a rendező csapat először is feltöltődjön energiával - túl sokat nem alszunk majd alighanem. Bableves csárda módra - ez volt a favorit, többféle hússal, de a biztonság kedvéért előtte némi szilvafőzet jelentette az alapozást. Aztán elkezdtek csordogálni az elsők, akik nem rendezni, túrázni jöttek, és Bigivel éreztük: itt az idő, támadnunk kell a Bézmát, melyen a pont őrei voltunk, papíron hajnal negyed hatig. Sátorral és törkölypálinkával vágtunk neki a csúcstámadásnak, még világosban, de inkább szürkületben értünk fel, megriasztva egy őzcsapatot. A tarirtás nem épp a legszebb látvány egy hegyoldalon, de mikor cserébe az ember kap egy pompás panorámát a Tepke-gerincre, Pásztóra, a Mátrára, akkor azért előveszi a fényképezőgépét. Felállítjuk a sátrat a Bézmán, ami tényleg 2 másodperc alatt áll, ahogy ígérték, aztán várjuk a népet. Jönnek is, mit jönnek, lepörögnek kb. fél hétig. Jól választottunk mi helyszínt: sejthető volt, hogy ezzel a csúccsal kezd mindenki, gyakorlatilag feladat nélkül maradtunk, hát ezért nem kéne kint éjszakázni 5:15-ig. Közben már a fagy megjelenik a sátor oldalán. Szép lassan visszaérünk a csárdába, 57 induló volt. Gyanítható volt, hogy ez nem lesz tömegtúra, azért ilyenre nevezni kell némi szellemi defekt :-).