Társaságunk tagjai május végén Olaszországban, a napfényes Toszkánában jártak.

Május 20.-án reggel, Budapestről 2 személygépkocsival indultunk összesen heten, s a mintegy 1035 km megtétele után, az esti órákban érkeztünk meg szálláshelyünkre, Vergemoli-ba. A csodálatos fekvésű kis hegyi falu az Apuai-Alpokban található, s egy 9 km hosszú, megszámlálhatatlan kanyarral tűzdelt, keskeny szerpentinút vezet hozzá Gallicano városából. A település központjában előzetesen lefoglalt, kétszintes, gyönyörű épület, rövidebb vagy hosszabb tartózkodásra, nyaralásra is ideális, egy vagy két család, baráti társaság számára. A 3 hálószoba, 2 fürdőszoba, tágas, felszerelt, nagy konyha és étkező, nappali, hatalmas terasz mind-mind a gondtalan pihenést szolgálja.

Az érkezésünket követő első napon, a településről is jól látható, a környék látképét meghatározó, 1709 m-es Pania Secca csúcsát célozta meg társaságunk nagyobbik része. A csúcson fogadó gyönyörű körpanoráma, s a csodás idő, mely hazautazásunkig kitartott, kárpótolt minket minden fáradságért. Társaságunk másik része ezalatt a közeli Pania della Croce 1858 m-es csúcsát hódította meg, majd a Foce di Valli-tól Fornovolasco érintésével már együtt tértünk vissza kiindulási pontunkra, Vergemoli-ba.

A következő napot városnézéssel, a környék látnivalóinak felfedezésével töltöttük. Előbb Castelnuovo di Garfagnana óvárosával ismerkedtünk meg, majd a Carrara-i márványbányákkal, végül pedig Massa történelmi városmagjával és fellegvárával. Csapatunk egyik fele ellátogatott Massa tengerparti részére is, majd egy hangulatos étteremben kaptak ízelítőt a hagyományos olasz konyha remekeiből.

A következő 2 nap ismét a túrázás jegyében zajlott. Előbb Petrosciana di sopra-ról tettünk egy izgalmas körtúrát a Rifugio la Fanta és a Rifugio del Freo menedékházak, valamint a Foce di Moscheta, a Foce di Valli, a Foce di Petrosciana és az általunk csak kőkapunak elnevezett érdekes sziklaképződmény érintésével. Utóbb Campocatino-ból a Passo della Focolaccia érintésével a Monte Tambura 1895 m-es csúcsát másztuk meg, több hómezőn is átkelve. Hazafelé még rövid sétát tettünk a Lago di Vagli félszigetén fekvő, mesébe illően szép Vagli Sotto településen.

Másnap délelőtt pihenésképpen a közeli Grotta del Vento cseppkőbarlangjában tettünk egy 3 órás barlanglátogatást, majd a délutánt ismét városnézéssel múlattuk. Előbb a kies Trassilico-t kerestük fel, s annak várát, majd útban Lucca felé megálltunk Borgo a Mozzano-ban, hogy megcsodálhassuk a Punto del Diavolo-t (az Ördög hídját), mely Toszkána egyik jelképe. Lucca fallal körülvett óvárosában tett sétánkat az egyik patinás étteremben elfogyasztott finom vacsorával fejeztük be.

A hazautazás előtti utolsó napunkat ismét a hegyeknek szenteltük. A megkapóan szép településről, Isola Santa-ról vágtunk neki a Monte Sumbra 1765 m-es csúcsának, majd a Passo di Fiocca és Arni település érintésével, na meg némi autós segítséggel jutottunk vissza kiindulási pontunkra. Túránkat egy igen keskeny sziklaszurdok, a csúcsról nyíló csodálatos panoráma, a hegy Ny-i oldalán kiépített Via ferrata és tengernyi színes kosbor tette feledhetetlenné.

Végül elérkezett a hazautazás napja, de a korai indulásnak köszönhetően, jutott idő két hosszabb megállásra is. Az elsőt Pisa-ban ejtettük meg, a világörökség részét képező Csodák terén, hiszen nem hagyhattuk ki a katedrálist, a keresztelő templomot és persze a híres „ferde” tornyot sem. A másik pihenőre Bologna-ban került sor, hogy ízelítőt meríthessünk a nagy múltú óváros műemlékeiből, színes, kavargó életéből, forgatagából.

8 napos utazásunkról késő éjjel érkeztünk meg Budapestre, rendkívül fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagabban, s azzal a tudattal, hogy érdemes volt.